A magyar bálványimádás Koronája: "Őfelsége a magyar Angyali Apostoli Szent Korona"

Mielőtt folytatnám a hazaszeretet bibliai vizsgálatát, szeretnék kitérni a bálványimádás egy speciális magyar változatára, mely így hangzik:

„Őfelsége a magyar ANGYALI APOSTOLI SZENT KORONA”

Ez nagyon keresztyénnek hangzik, hiszen olyan szavak szerepelnek benne, mint „angyal”, ”apostol”, „szent”. Ezek a szavak valóban szerepelnek a Bibliában, de ezen kívül semmi köze ennek halmozott jelzőkből álló szörnyszüleménynek Isten Igéjéhez.

Érdekes, hogy leginkább a magyar újpogányságot népszerűsítő oldalakon lehet találkozni ezzel a szófüzérrel.

Két mondatot idéznék:

„A magyar Szent Korona a Földön az egyetlen "Angyalok hozta" Korona, melyet égi küldetéssel Szentnek tekintünk.”

Tehát innen eredhet az „angyali” jelző. Azonban ez a mondat nem más, mint egy szépen hangzó dajkamese! A Biblia alapján nincs semmiféle jogalapja senkinek ilyen kijelentéseket tenni. Annak lehetősége, hogy Isten egy olyan tulajdonságokkal felruházott tárgyat küldjön a földre, mint amit a magyar koronának tulajdonítanak némelyek, gyökeresen ellentétben áll a teljes Bibliával.

A zsidóknak voltak szent tárgyaik (Szent Sátor, benne a Szentek Szentjével, vagy a Szövetség Ládája) de még ezeket is maguknak kellett elkészíteniük Isten útmutatása alapján, nem angyal hozta le azokat az égből. A keresztyének számára a zsidó szabályok már nem érvényesek, így még ez a vékonyka folytonosság sincs meg szent tárgyak tiszteletének lehetőségéhez.

Jézus teljesen egyértelmű: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj”! (Mt. 4:10)

A magyar Korona annyiban szent, amennyiben szentnek a közönségestől megkülönböztetettet nevezzük. A Biblia azonban az ószövetségi zsidó Istentiszteleti eszközök kivételével semmiféle tárgyat nem nevez szentnek. A Szentség Isten tökéletességére és minden mástól (tőlünk emberektől, és minden teremtett dologtól) való különbözőségére utal. Emberekre vonatkoztatva pedig az Újszövetség minden újjászületett, valódi keresztyént szentnek nevez (Róm. 1:7, 12:13, 15:25,31, 1Kor 1:2, 2Kor. 1:1, Ef. 1:1, 1Pt. 2:5,9, Júd. 1:1 stb.) Ebben a formában tehát a „szentté avatás” szertartása is teljesen értelmetlen. Ha valaki hívő, az Isten szemében szent. Ha viszont nem hívő bibliai értelemben (tehát nem megtért, újjászületett bűnös), akkor ezen az egyházi szertartás mit sem segít. Emberektől nyert „szentségével” együtt megy a kárhozatba. A katolikus szentek és a valódi szentek tábora ugyan mutathat némi átfedést, de semmiképpen sem esik egybe.

A Magyar Korona lehet szent (különleges), de nem bibliai, keresztyén értelemben!

Angyali pedig semmiképpen sem. Ilyen „angyalok hozta” mesével még a gyermekeket sem szabadna kábítani!

„A magyar hagyomány szerint a Szent Korona Jézus lelkének egy darabját hordozza, ezért örök és elpusztíthatatlan „

Ez egy égbekiáltó nagy ostobaság, sőt mi több: hazugság! Sajnos tényleg égbe kiáltó: feljut ugyanis Isten elé, aki ítéletével fegyelmez minket ilyen szavakért. A Biblia alapján ennek a kijelentésnek semmiféle alapja nincs, és a magyar, de semmiféle más nép hagyománya sem írhatja felül Isten Igéjét. Ahhoz hozzá nem tehet, sem belőle el nem vehet.

"Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát?” (Mt. 15:3 MBT)

Az „apostoli” jelzőt nem is igazán értem. A Magyar Korona annyira apostoli, mint amennyire a különféle királyok azok voltak. (Semennyire). Apostolok Jézus azon tanítványai voltak, akik személyesen találkoztak az Úrral. A Római Egyház „apostoli hagyománya” nem biblikus. Az „apostoli” jelző egyedül az Újszövetség könyveit illeti meg. Ezek ugyanis mind apostolok által (pl. Máté, Pál), vagy apostolok által közvetlenül, személyesen felügyelt személyek tollából (pl. Lukács, Márk, Júdás) íródtak. Bárki, bármi mást apostolinak nevezni nem biblikus.

Ott van aztán még az „Őfelsége” jelző. Tehát a korona egy személy? Teljesen mindegy, hogy a magyar hagyomány mit mond el erről. A hagyomány nem tévedhetetlen, egyedül a Biblia az.

Ha a koronát személynek tekintjük és így tiszteljük (az „őfelsége” megszólítás egy uralkodó számára mutatott tisztelet kifejezése), akkor teljes nyíltsággal juttatjuk kifejezésre a bálványimádás fogalmát.

Aki a Magyar Koronát, mint „Őfelsége a magyar Angyali Apostoli Szent Korona” imádja az bálványimádó!

Ez a helyzet, ezen nincs mit szépítgetni. Ha a hazánk sorsát jobbra szeretnénk fordítani, akkor sürgősen meg kell térnünk ebből és az ehhez hasonló („magyarok Nagyasszonya, Ékes királynénk, szép (Babba), Szűz Mária” – brrr!) bálványok imádásából.

Jellemző gyakorlatnak látom napjainkban, hogy szívesen gyúrnak össze egyesek mindenféle régi és új pogány misztériumokat a keresztyénség szimbólumaival. Gyakori a keresztyén szóhasználat valódi keresztyén tartalom nélkül. Sőt az eredeti keresztyén jelentés kiforgatásával. (A Korona jó példa erre).

Azt hiszem, úgy gondolkodnak némelyek, hogy valaki a sósat, szereti, valaki az édeset, más a savanyút; gyúrjunk hát egybe mindent, hogy mindenkinek ízledjen. Ami azonban így keletkezik az egy ehetetlen, emészthetetlen, konglomerátum, ami már semmire sem jó, „csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek „ (Mt. 5:13)

Isten nem nézi jó szemmel a bálványok imádatát. Itt egy csokor vers a Bibliából, ami alátámasztja ezt, a teljesség igénye nélkül:

Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. (3Móz. 19:4)

A magyarság hasonlít Izraelhez (az ószövetségihez) abban, hogy nagyon hamar elfordult Istentől a bálványokhoz!

„Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.” (Zsolt. 96:5)

„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek” (Zsolt. 97:7)

Miért szégyenült meg a magyarság annyiszor a történelme folyamán, ha Szent korona őrködött felette?

„Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért! Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök? Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!” (Zsolt. 115:1-8)

A Koronának nincs se keze, se lába, se szeme, se füle, se hatalma, hogy segíthessen. Egyedül Isten segíthet rajtunk!

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak” (Ézs. 42:8 )

„A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ! Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!” (Ézs 44:9-11 )

Beszédes szavak!

„A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat” (Jónás 2:8)

„Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat?

Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld! (Hab 2:18 -20)

Ez mintha egyenesen a „Szent Koronának” szólna: „lélek pedig nincs benne semmi”
„Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora. (Zak. 10:2)

Szabad hallgatnunk a különféle „látókra”, akik a mindenféle mesékkel kábítanak minket? Ha nem Istentől, akkor kitől származnak meglátásaik, „kutatási eredményeik?

Az Újszövetség hasonlóan foglal állást a bálványimádással kapcsolatban:

„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik az Isten országát. (1Kor. 6:9 -10)

„Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.” (1Kor. 10:14)
Szabad keverni az igazi hitet pogány mesékkel?

„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, az mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. (2Ko 6:14-18 )

„Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!” (1Jn 5:21 )

Végezetre itt van az ígéret Istentől:

„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.” (Jel 22:14-15)

Lehet, hogy sokaknak lesz nemtetsző az írásom, de szükségesnek láttam, hogy végre már elmondja valaki ezeket a dolgokat. Csak az igazság tesz szabadokká ugyanis bennünket!

Megjegyzés:

Aki a Biblia igaz vagy hamis volta oldaláról akarja megtámadni az írásomat, annak első felindulásból történő hozzászólás helyette javaslom, hogy olvassa el a http://www.vanmaselet.hu/letoltes/Hogy_is_van_ez.pdf könyvemben az erről szóló részt. Ha cáfolni tudja az ott leírtakat, akkor szóljon érdemben hozzá ebből az irányból! Köszönöm!

Megjegyzés 2:

Az ún. „Szentkorona-tan”-nal én nem szeretnék különösebben foglalkozni, mert véleményem szerint ez pusztán jogtechnikai kérdés. Az igaz, hogy a korona mindig az uralkodás jelképe, és a Bibliában is eképpen szerepel. A Magyar Korona a Magyar Államot jelképezi. Ez is rendben van. Mindaddig rendben van, amíg nem ruházzuk fel önálló hatalommal. A Korona egy tárgy. Nem mond, és soha nem is mondott semmit. Amivel fokozatosan felruházták, azt a legendát mind emberek szőtték köré az évszázadok során. Valaki kapott már közvetlen üzenetet a Koronától, hogy azt állíthassa, hogy „ez a Korona akaratra”? Ami ma „Szentkorona-tan” -ként ismert, az nem egy örök és állandó igazság felismerése, hanem egy fokozatos változás és formálódás során kialakult államszervezeti rendszer, mely Magyarországon hatalomgyakorlás módját egy speciális formában rögzíti. Mivel Magyarország királyai döntően idegen királyok voltak, van abban ráció, hogy az Alkotmány az ország tulajdonjogát nem a királynak, hanem egy szimbólumnak – a Koronának – tulajdonítsa, így oltalmazva azt. Ami azonban ennél több, az már bálványimádás!

Ismert olyan, hogy a „Korona szólt, és meglett”? Nem tudok róla.

Ellenben olyat már olvastam, és a próféciák beteljesülésével bizonyított is, hogy „Ő [Isten] szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott.” (Zsolt. 33:9)

A hazaszeretet és a Biblia

Ritkán fordul elő, hogy Jézus Krisztus feltámadásáról való megemlékezés (vagyis vasárnap) és nemzeti ünnepünk egy napra essen. Így ez az alkalom most aktualitást ad annak, hogy megvizsgáljuk mit jelent a hazaszeretet, a hazafiság keresztyén, bibliai szemszögből. Sajnos manapság a hazaszeretet hangoztatását sokan csupán politikai céljaik elérésére használják. Ezért is fontos megvizsgálni, mint mond a Biblia a hazaszeretetről. Hogyan lehet valaki keresztyén, Jézus követője, és egyben jó hazafi?

„Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.”

(Zsoltárok 47:9)

Két fontos dolgot mond el nekünk ez a vers a Bibliában. Először is azt, hogy Isten minden nemzet felett uralkodik.

Mit jelent uralkodni? Emberi szóhasználatban gyakran zsarnokoskodást, elnyomást értünk alatta. Jelent azonban irányítást, ellenőrzést, kontrollt is, pl. az önuralom, önkontroll vagy az „uralja a helyzetet” értelemben. Az uralkodó parancsok által uralkodik. A parancsokat adhatja írásba, melyek így törvénynek minősülnek, de adhatja azokat szóban, utasítások formájában is. Az alattvalók kötelesek engedelmeskedni az uralkodó parancsainak.

Kik tekinthetők alattvalónak? Azok csupán, akik elfogadják önszántukból az uralkodó tekintélyét? Nem! Minden ember alattvaló, aki az adott ország állampolgára!

Mi történik, ha egy vagy több alattvaló nem engedelmeskedik az uralkodó parancsainak? Büntetéssel kell szembenéznie!

Isten azonban nem emberi módon uralkodik, hanem szentségének trónjáról teszi ezt. Ez a második tény, amit megtudhatunk ebből a versből, mely ugyanolyan fontos, mint az első.

A szentség egy többes jelentésű szó a Bibliában. Istennel kapcsolatban azt jelenti, hogy Ő teljesen más, mint mi, tőlünk teljesen elkülönített. Ő nemcsak teljesen tökéletes, hanem lényegileg más, mint mi. Isten az Ő szentségének trónjáról tökéletes igazsággal, bölcsességgel, és teljes hatalommal uralkodik.

Isten minden nemzet felett uralkodik, a magyar felett is! Az Ő uralkodását nem szabad a földi királyokhoz – még a legjobbakéhoz – sem mérni. Az Ő uralkodása azt jelenti, hogy mindig mindent irányít, és mindent az ő tökéletes szentségéből eredő teljes bölcsességgel és hatalommal tesz. Ahogyan pedig a teljes hatalom nem mondható el egyetlen földi uralkodóról sem (Isten mindig, mindent irányít – mindig!), úgy az különösen nem, hogy Isten motivációja mindig a szeretet. Ha valaki felhördülne erre, hogy a szeretettel hogy fér össze az a sok szenvedés, amelyben az embereknek, népeknek részük van, akkor siessünk leszögezni, hogy Isten szeretete más, mint amit az emberek nagy része ért rajta. Ha többet akarsz tudni Isten szeretetéről, olvasd el az 1 Korinthus 13-at, ahol Pál elmondja, mit jelent Isten szeretete.

Amit feltétlenül meg kell értenünk ebből a bibliai idézetből, hogy nem lehet következmények nélkül semmit az Ő mellőzésével, különösen nem pedig az Ő ellenében tenni! Világosan kell látnunk azt, hogy a hazaszeretetnek lehet helyes, és lehet helytelen módja is. Lehet a hazaszeretetet Istennek tetsző, és vele ellentétes módon is gyakorolni. A különbséget pedig nem én, vagy bárki ember jelenti ki, hanem az igazság tökéletes és egyetlen mércéjében, a Bibliában, tehát Istennél találjuk meg.

Biblikus dolog-e tehát a hazaszeretet? Ha igen, hogyan gyakorolhatjuk a hazaszeretetünket Istennek tetsző módon?

Ezt a kérdést szeretném ebben az írásban megvizsgálni

Bibliai és történelmi példákon keresztül nézzünk meg azt a 3 feltételt, melyeknek teljesülnie kell azért, hogy hazaszeretetünk helyes mederben haladjon.

Megnézzük a megfelelő prioritást, a megfelelő alapot, és a megfelelő módját annak, ahogyan a hazaszeretetünket Istennek tetsző módon gyakorolhatjuk.

Ha a Bibliát – különösen az ÓSZ-et egészében nézzük, sok népet láthatunk benne, de csak egyet, mellyel Isten különös mértékben foglalkozott: a zsidó népet. Ez nem jelenti azt, hogy a többi nép nem fontos Istennek, hanem hogy a zsidóságot egy különleges feladatra választotta ki: üdvtervének kivitelezéséhez.

Vajon ez azt jelenti, hogy a többi nemzetek nem fontosak Isten számára, azokkal nem törődik? Hadd utaljak vissza a fenti Zsoltár 47.9-re.

Az ÓSZ-ben sok példát találhatunk a hazaszeretetre. Mivel az ÓSZ elsősorban Izrael történetét tartalmazza, így természetesen a zsidóknak a hazájukhoz, és önnön népükhöz való hazaszeretetének példáival találkozhatunk.

A sok lehetséges példa közül egyet idéznék most:

(Eszter 8:6) Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?

Eszter Ahasvérus (ismertebb nevén Xerxész) perzsa király zsidó származású felesége volt. Itt éppen felszólal a zsidóság érdekében a király előtt, mert az Amálekita Hámánnak, a király egyik emberének az volt a szándéka, hogy kiirtja a zsidókat. Mivel a királyné is csak akkor szólhatott a királyhoz a perzsa törvények szerint, ha az megengedte neki, ezért Eszter tette nem volt veszélytelen. Eszter azonban vállalta a halálveszélyt (Xerxész az előző királynét kivégeztette) a népe érdekében, tehát hazaszerető volt.

A különböző próféták, mint Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és mások szavaiból is folyamatosan kitűnik, hogy mennyire aggódtak nemzetük sorsáért. A Jeremiás Siralmai egy költemény, egy siratóének, melyet Jeremiás Jeruzsálem pusztulása feletti bánatában írt, melyből kiragyog a hazaszeretet.

Láthatjuk tehát, hogy az, hogy emberek szeretik a népüket, hazájukat, nem idegen a Bibliától. Minden bibliai hazafinak voltak olyan közös vonásai, melyekre nekünk is ügyelnünk kell.

1. A helyes prioritás felállítása.

A prioritás azt jelenti, hogy minek adok elsőséget az életemben.

(2 Mózes 20:3) „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”

Isten itt egyértelműen kijelöli a prioritást.

5. v.: „Ne imádd és ne tiszteld azokat”

Meg kell értenünk, hogy mit hív a Biblia bálványnak. Nem csak a szobrokat, képeket, egyéb tárgyakat, hanem mindent, amelynek imádata megelőzi Őt.

A legtöbb embernek ma saját maga a bálványa. A világ is erre buzdít minket (önismeret, önmegvalósítás). Önimádó társadalomban élünk.

A Biblia bálványnak nevez mindent, aminek a tisztelete, imádata megelőzi Istenét.

Mivel a mai ember nem számol Istennel, így figyelme természetesen csak a földi léte idejére irányul. Itt akar minél jobb körülmények között élni. Ehhez pedig anyagi (pénz) eszközök szükségesek, így az emberek zömének ezek megszerzése az elsődleges életcélja, az első prioritás. Valójában azonban nem is ez az első prioritás, hanem az önszeretet. Az emberek arra vágynak, hogy szükségeik, vágyaik, érzéseik kielégítésre kerüljenek. Ehhez igyekeznek leginkább illő szakmát, munkahelyet, lakhelyet, hobbit, de férjet-feleséget is választani. (A legtöbbször önmaga előtt is rejtett motiváció ez: mi jó nekem?. A házasság is csak addig jó, amíg a házastársam kielégíti az ÉN igényeimet. Csoda, hogy annyi házasság felbomlik?) Ami leginkább kielégítésre szorul, az az önnön büszkeség. Az első számú bálvány az emberek elsöprő többsége számára önmaguk.

Igaz, hogy nem mindenkit nyűgöz le a pénz, a gazdagság. Vannak, akik más módját találják annak, hogy belső vágyaikat, önmaguk fontosságát kielégítsék. Ez lehet valamilyen hobbi, egy közösségi ügy felvállalása, de lehet a hazaszeretet is.

Sokan felismerik ennek az individualista, önimádó rendszernek a káros mivoltát, azonban ellentételezésekét egy másik hibába esnek: hazájukat teszik az első helyre az életükben. De vajon helyes-e ez a gondolkodásmód?

Még híres emberek: írók, költők, művészek és mások esetében is gyakori, hogy nem ismerik fel a helyes prioritást.

Bizonyára sokaknak ismerős például Kölcsey Ferenc egy mondata: „A haza minden előtt”.

Nem szándékom, hogy pálcát törjek a nagy költő, a Himnusz szerzője felett. (Egyedül Istennek van joga ítélkezni bárki felett is). Nevezetes költőnk minden erényének elismerése mellett, ebben a dologban tévedett. Meglehet Kölcsey maga sem gondolta ezt a kijelentését abban a formában, ahogyan ma használják. Sőt, valószínűsítem, hogy az önérdeknek a nemzet érdeke elé helyezése miatt mondta ezt Bárhogyan is volt, nem volt elég óvatos a megfogalmazással.

Érdekesség, hogy Kölcsey a debreceni kollégiumban, ahol tanult, minden tantárgyat elvégzett, a „szentírás magyarázata” kivételével. Ha elvégzi azt is, talán nem vét ilyen hibát.

Sajnos ma sok szervezet ezt a jelmondatot tűzi zászlajára, az iskolákban mint követendő értékrendet állítják a gyermekek elé. És ez baj.

Isten így szólt Jóbhoz:

„Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?” (Jób 38:2)

Nekünk mit mondana Isten, ilyen jelszavak hallatán?

Megnézhetjük, miként vélekedik maga Jézus a prioritásról:

„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” (Máté 4:10)

Meg kell értenünk, mi a különbség az szeretet és az imádat között. Szeretnünk kell egymást, szerethetjük a hazánkat is, de az imádat csak Istent illeti meg. Az imádat azt jelenti, hogy rajongunk valamiért, feltétlen elsőséget, tiszteletet tulajdonítunk neki. Ez pedig egyedül csak Istent illeti

A Biblia alapján tehát kijelenthetjük, hogyha Kölcsey Ferenc mondatát úgy kell érteni, hogy „A haza Isten előtt”, akkor ez a fajta hazaszeretet semmiképpen sem nyer áldást Isten szemében.

Isten azt mondja azÉzsaiás 42:8-ban „Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”

Szerethetjük a hazánkat, de ne gyártsunk bálványt belőle!

Szeretnénk hazánk sorsát jobbra fordítani? Jézus más helyen is egyértelműsítette, hogy mit kell ezért mindenekelőtt tennünk:

(Máté 6:33) „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Az „ezek mind” az előző versekben van részletezve: étel, ital, ruházkodás; minden, amire szükségünk van. Szeretnénk a hazánk helyzetén javítani? Mi az amit ezért először kell tehát keresnünk?

Tényleg, mi is az Istennek országa és az Ő igazsága?

(Máté 3:2) „[Keresztelő (Bemerítő) János] ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.”

Isten vagy a mennyek országa (a kettő ugyanaz) általában az Ezer éves birodalmat, a Millenniumot jelenti, ahol Jézus uralkodik majd. Ez nekünk is jövő időben lesz, és János idejében is jövő idő volt. Hogyan közelített el tehát akkor? Mi vagy ki közelített el akkor, abban az időben? Néhány verssel később megtudjuk: Bemerítő János Jézus Krisztusról beszélt.

Mi az igazság, amit keresnünk kell? Jézus megmondja:

(János 14:6) „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Jézus az igazság!

Jézus az, akit először kell keresnünk, hogy minden más megadasson nékünk!

Ha a hazánk sorsa a szívügyünk, akkor is Istent, Jézus Krisztust kell először keresnünk!

Isten alkotta a világot, és mindazt ami benne van. Isten mindent okkal és céllal teremtett. Minden egyes embert, és minden nemzetet is. Láthatjuk a Bibliából, hogy Isten még a választott népét, Izraelt is megbüntette, ha eltért az Ő akaratától, és vétkezett. Sőt, azt is láthatjuk, hogy Isten gyakran más népeket használt fel az ítéletének végrehajtására.

Én hiszen, hogy Istennek a magyarsággal is volt, és még van is terve.

Gondoljuk meg, hogy milyen csodálatos körülmények között juttatta nekünk ezt az országot. A magyarok kisebb csetepatéktól eltekintve nagyobb harcok nélkül foglalták el a Kárpát-medencét. Gondoljuk meg, hogy a zsidóknak milyen komoly csatákat kellett vívniuk, amikor bevonultak az Ígéret földjére. Ahhoz képest, hogy milyen gazdag terület lett a miénk mindenféle természeti javakban, nagyon könnyedén került a birtokunkba. Mintha Isten kifejezetten a mi a számunkra tartotta volna fönn ezt a vidéket.

Ezt Kölcsey Ferenc is felismerte, és meg is énekelte a Himnusz második versszakában:

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.

Azonban azt gondolom, hogy a magyar nép sajnos nem töltötte be azt a szerepét, melyet Isten neki szánt, és ez lehet az oka a sok sanyarúságának.

Itt most egy nagyon kényes kérdésről kell beszélni, és hangsúlyozom, hogy nem szeretném senki érzékenységét megsérteni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy szót ejtsünk erről a dologról, mert úgy gondolom, hogy a magyarság mai állapotának alapvető eredője ez.

A magyarság legnagyobb problémája, hogy bálványimádó nép lett, és ennek történelmi okai vannak.

Államalapító István királyunk (szándékosan nem használom a Szent jelzőt) egy nagyszerű király volt. Akkoriban hatalmas veszély fenyegette a magyarságot, mégpedig a teljes megsemmisülés. István hatalmas tettet vitt végbe, amikor nagyon jó szervezőkészséggel kiépítette az államszervezetet, mely hatására Magyarország betagozódott az európai államok sorába. 40 évig uralkodott, azonban uralkodása végén elkövetett egy hatalmas hibát.

Szűz Máriának ajánlotta fel az országot, ahelyett, hogy jogos tulajdonosának, Jézusnak ajánlotta volna.

Magyarországot azóta is „Mária országa” -ként emlegetik.

Mária egy nagyszerű asszony volt, Istenfélő, akit abban az áldásban részesített az Atya, hogy a testben megjelent Krisztust világra hozza.

Mária azonban nem Isten, így nem is tud közbenjárni se a mi, se más érdekében.

A Biblia teljesen világosan fogalmaz: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus (1 Timóteus 2:5)

Sok magyar „keresztény” életében Mária imádata megelőzi Jézusét. Így Mária bálvánnyá lett. Nem szívesen tettem a „keresztény” szór idézőjelbe, de sajnos az igazság kimondása megkívánja. Keresztyén (keresztény, nem a szóhasználat a lényeg) ugyanis az, aki krisztusi, tehát Jézus követője. Nem Máriáé! Talán azt mondod, hogy te nem Máriát követed, hanem Jézust, de ha Mária számodra közbenjáró, akkor mégis megelőzi nálad Jézust.

István királyt nyilván taktikai megfontolások is vezethették erre a lépésre. A magyarok körében már bevett Boldogasszony Anyánk imádatát akarhatta Szűz Máriával helyettesíteni, hogy a keresztyénség jobban gyökeret verjen. De mint látjuk a cél itt sem szentesíti az eszközt.

István mindezek ellenére nagy király volt. Ez a lépése azonban súlyos hibának bizonyult. Láttunk már ilyet a Bibliában is, pl. Uzziás, vagy Ezékiás júdeai királyok esetében.

Jézus ott tud segíteni, ahová meghívják őt. Ahol mással helyettesítik, oda nem lép be.

„Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7:8)

Sajnos mi nem jó ajtón zörgettünk. Így nem nem is kaptuk meg, amit pedig megkaphattunk volna.

Mi nem vagyunk választott nép olyan értelemben, mint a zsidók. De valami feladatra bizonnyal kirendelt minket is Isten. Úgy tűnik, mindeddig nem igazán tudtuk ezt a feladatot betölteni. Talán most van rajtunk a sor, hogy elvégezzük azt. De az első lépés ehhez biztosan az, hogy keresnünk kell Isten országát és az ő igazságát, a bálványok helyett.

Voltak azért a magyar történelemnek olyan alakjai, akik helyesen tudták értelmezni a prioritási sorrendet. Néhányukról had emlékezzek meg itt most.

Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, ezt írta egy levelében az ostrom előtt:

„… Elszántuk magunkat arra, hogy Isten nevében ott bezárkózunk, azt óhajtva, hogy első sorban a jó Istent, aztán ő császári és királyi felségét, a keresztyénséget és ezt az édes, végső nyomorúságra jutott hazát szolgáljuk, híven, rendületlenül, vidáman, vérünk ontásával, fejünk vesztével is (ha a sors akarja). …(részlet)

Zrínyi tehát első sorban Istent akarta szolgálni, azután a hazáját. E levél egyébként jó példa a „ne esküdjetek, hanem a ti igenetek igen, nemetek nem legyen” újszövetségi alapelvre (Mt. 5:33-37, Jak. 5:12) is. E levelet Zrínyi ugyanis még áprilisban írta lakhelyéről, Csáktornyáról (az ostrom augusztusban kezdődött). Akkor már tudta, hogy Szulejmán megindult Magyarország felé százezres seregével. Mint tudjuk, Zrínyi és a védők ki is tartottak e kijelentés mellett. Szigetvár védőinek hősiessége a legszebb csillagok egyike a magyar történelem egén. Sajnos elég kevés van belőle. A várat a törökök ugyan elfoglalták, de az idő előrehaladta miatt (közelgett a tél) és szultán halála miatt (mint ismert Szulejmán az ostrom vége előtt 3 nappal meghalt a táborban) nem indultak tovább. Állítólag Szulejmán szíve felmondta a szolgálatot (70 éves volt), amikor azt látta, hogy elit katonasága nem bírja legyűrni a védőket. A janicsárok fele (25-30000 fő!) elesett a harcban, és a velencei követ azt írta két évvel később Konstantinápolyból, hogy ezt a veszteséget a török sereg még mindig nem heverte ki.

Egy krónikás azt írta később, hogy „Leonidásnak halála óta ily sereget, ily vezért nem látott a világ”. Ahogy Leonidasz 300 katonával feltartóztatta a perzsa sereget a Thermopülai-szorosban, úgy Zrinyi a 2500 védővel megállította a hatalmas török sereget.

Zrínyit is megilleti a Leonidasznak állított felirat:

„Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak (magyaroknak):

megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”

Ugorjunk előre 140 évet a történelemben.

Bizonyára sokan tudják, hogy mi volt II. Rákóczi Ferenc jelmondata, amit a szabadságharc zászlajára tűzött:

Cum Deo Pro Patria et Libertate: Istennel a hazáért és a szabadságért.

Rákóczi Ferenc itt szintén helyesen értelmezte a prioritást. Az alábbi imája az egyik legszebb magyar imádság:

II. Rákóczi Ferenc: Ima a hazáért nehéz időben

Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.

Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól.

Mindazáltal, Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.

Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak.

Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitől, s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén.

Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön-örökké.

Ámen.

Rákóczi is azok között volt, aki értették, mi a magyarság sanyarú helyzetének fő oka, és elsősorban nem kívül kereste azt. Amint írja: „parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod”. Jóllehet idegen elnyomás nehezedett a magyar népre akkor (is), de ez csak okozat volt. A fő ok saját bűneink voltak.

Kölcsey Ferencnek a másik éleslátása a Himnuszban ennek felismerése:

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,

Megkérdezhetné valaki, ha ezen hazafiak helyesen kezelték a prioritást, miért nem tekintett le Isten a népünkre, és miért hagyta, hogy döntő pillanatokban mindig veszítsünk?

Én úgy hiszem azért, mert a nép sem akkor, sem mindmáig nem tért meg a bálványimádásából. Meddig várunk még, hogy Jézushoz forduljunk segítségért?

Álljon itt egy idézet Alexander Carson-tól:

„Miért kerekedik felül a balgaság a bölcsességen a fejedelmek tanácsában és a törvényhozó házban? Isten akaratából utasítják el a bölcs tanácsot, hogy bosszút állhasson rajtuk égbekiáltó bűneikért. Istena gondviselés által kormányozza a világot, nem csodák által. Álljon előttünk például egy méltóságteljes képviselő, aki szót emelt, áradt belőle a bölcsesség. De ha Isten elhatározta, hogy megbünteti azt a nemzetet, akkor egy csacsogó elhiteti bolondságával még a legbölcsebb csoportot is”

Isten uralkodik a nemzetek felett. Tegyük őt az első helyre az életünkben, és akkor tudunk az országért a hazáért cselekedni.

folytatás következik...

Te milyen Istenben hiszel?

Nem keresztények között sokszor, de még hívők között is gyakran előfordul, hogy azt mondják: „Én olyan istenben hiszek, aki ilyen, olyan, vagy amolyan”.

Vajon Isten aszerint változik, hogy ki mit hisz róla?

Tegyük képszerűvé a dolgot. Mondjuk, hogy van egy ismerősünk, a Józsi, aki 180 cm magas, vékony testalkatú, barna szemű, fekete hajú, 30 éves és Miskolcon él. Ezek Józsi valós paraméterei. A valósággal összhangban maradva nem állíthatja senki Józsiról, hogy szerinte ő alacsony, köpcös, szőke hajú, kék szemű, 45 éves és Szegeden lakik csak azért, mert ő ilyennek szeretné látni.

Ha Isten egy valóságos személy – és az, csak nem test, hanem lélek -, akkor Józsihoz hasonlóan olyan, amilyen. Ráadásul, míg Józsi változhat mind testalkatilag, mind személyiségileg, addig Istenben „nincs változás, sem változásnak árnyéka” (Jak. 1.17).

A Biblia egészen pontosan tudósít arról, hogy milyen Isten („Az Isten lélek” Jn. 4.24) és, hogy milyen tulajdonságai vannak.

Sokan azt az eretnekséget követik el – akár bele sem gondolva a dologba -, hogy megfordítják, amit Isten a Teremtés könyvében írt: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1 Móz. 1.26), és ezt mondják a fenti kijelentésükkel: „teremtsünk istent a mi igényeink és szándékaink szerint”.

Az ember az, aki hasonlít Istenhez (de nem olyan, mint Isten) és nem fordítva. Isten tökéletes minden tekintetben, az ember nem.

Miért teszik ezt az emberek? Világos, hogy egy ilyen saját szánk íze szerinti istennek sokkal könnyebben meg tudunk felelni, mint a Biblia Istenének. Továbbá a mi saját „istenünk” nem ítél el minket cselekedeteinkért.

Ki emlékszik az első parancsolatra?

„Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” 2 Móz. 20. 3

Ez ugyanis pontosan erről szól. Az valódi, egyetlen is igaz Isten helyett gyártunk magunknak olyat, amely jobban megfelel az igényeinknek, és abban hiszünk.

Az „én olyan istenben hiszek, aki...” nem éppen ezt fejezi ki?

Persze mi emberek még a saját elvárásaiknak sem tudunk megfelelni, nemhogy Istenének. Általában mindenki egyetért vele, hogy hazudni rossz. Még is, ki az, aki elmondhatja magáról, hogy egész életében, egyetlen alkalommal sem hazudott még soha?

Egy tipikus példa egy katolikus hölgytől: „Én egy végtelenül szerető Istenben hiszek”

Ez egy nagyon is üdvözlendő mondat első olvasatra, hiszen valóban, „az Isten szeretet” (1 Jn. 4.8).

De mit értenek rajta sokan valójában? Nagyjából azt, hogy mivel az Isten szeretet, végül mindenkinek megbocsát, függetlenül attól, hogy rendezték-e vele személyesen is a kapcsolatukat, vagy sem. A „végtelenül” szó utal erre a feltételezésre.

A Biblia ugyanis nem csak azt mondja Istenről, hogy „szeretet”, hanem például „Igaz Bíró” (9. Zsoltár, 2 Tim. 4. 8), „Szereti az ítéletet” (37. Zsoltár 28), bosszút áll az Őt gyűlölőkön (Zsid. 10. 30).

„Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.” (Zsid. 10.31). Ha Isten „végtelenül szerető”, akkor hogyan kerülhettek ilyen versek a Bibliába?

Az a bíró, aki halálra ítél egy kegyetlen sorozatgyilkost, már nem is lehet szerető ember? Nem szeretheti a saját gyermekeit? Éppen ellenkezőleg! Azért ítéli el a bűnösöket, mert szereti a gyermekeit, és meg akarja óvni őket a gonosz emberektől.

A vallásos ember ezt mondja: „Való igaz, bűnösök vagyunk, nagyon is... Isten nem nézheti el a bűnöket...viszont megbocsáthatja, ha valaki ezt megérdemli.”

„…ha valaki ezt megérdemli”: itt van a kutya elásva! Ki érdemelheti azonban ezt meg? Vagyis, ki tudja cselekedeteivel kiérdemelni a megbocsátást, miközben az Úr azt mondja, hogy „mindnyájan vétkeztek”, „nincsen egy igaz is” (Róm. 3.23, Róm. 3. 10-12, Zsolt. 14. 2, 53.2,4). Továbbá: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef. 2.8-9)

Ki az tehát, aki kérkedni próbál a cselekedeteivel, azt képzelvén, hogy általuk megállhat az Igaz Isten előtt?

Az egyházak által hirdetett vallások pontosan ezt teszik! Jelenj meg minden vasárnap a templomban! Kövesd az előírt szertartásokat! Ha vétkeztél, akkor gyónj és vezekelj (penitencia)! Vegyél fel „szentségeket”! Egyszóval: igyekezz – igyekezz, és akkor általunk – az Egyház által – Isten talán beenged téged a mennybe!

Ez a tanítás nem biblikus.

Urunk szeretete annyira hatalmas volt érettünk, hogy testet öltve eljött közénk, és önmagát feláldozva kifizette a bűneink büntetését. Az Ószövetségből tudjuk, hogy bűnt csak vér által lehet jóvátenni. Erre szolgáltak az áldozati állatok. Míg azonban az állatáldozatok nem szereztek örök megváltást, hanem mindig újra kellett ismételni azokat, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak vére által örök és eltörölhetetlen megváltást nyertünk.

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1 Pt. 1.18-19 )

Miben nyilvánul meg akkor Isten „végtelen szeretete”?

„Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm. 5.8)

Jézus meghalt érted, értem, mindenkiért. Ő elvégzett 100%-ban mindent. Nekünk nem kell, és nem is tudunk ehhez hozzátenni semmit! Ő a Megváltó egyedül, nincs szükség (az üdvösséghez) semmiféle egyéb közbenjáróra. Se Egyházra, se vallásos cselekedetekre, se gyónásra, se vezeklésre. Semmi másra, csak Jézus Krisztusba, mint személyes megváltóba vetett hitre.

Mindenki üdvözül tehát? Kik akkor azok, akik felett Isten ítéletet fog hozni?

Isten elvégzett mindent maga a Te és minden ember bűnbocsánata érdekében. Ezt, mint ingyenes ajándékot kínálja fel mindenkinek. Semmi mást nem kell tenni, mint elfogadni. De el kell fogadni!

Bármely ajándék akkor a tiéd, ha elfogadod. Ha visszautasítod, akkor – bár tiéd lehetne -, még sem lesz az. Ha önszántadból lemondasz az örökségről – függetlenül attól, hogy nem tudtad, mekkora is az, mert például nem akartad elhinni -, akkor nem fogsz örökölni.

Isten nem erőszakolja rád az akaratát, hanem e helyett az érvelést használja. Szabad akaratod van dönteni. Isten világosan elmagyarázta, hogyha nem kéred, hogy Ő fizessen helyetted, akkor végül neked kell majd helytállnod önmagadért. Jézus Krisztus eljön, és megítéli majd a világot. Aki nem nyert bűnbocsánatot, azoknak megfizet cselekedeteik szerint. Akkor nem számít, hogy ki mennyire volt jó ember, ki milyen istenben hitt, ki volt vallásos, ki milyen egyháznak volt tagja, hanem csak az, hogy neve benne található-e az Élet könyvében! Vagyis: élete egy pontján megvallotta-e bűneit Jézus Krisztusnak, és kérte-e bűnei bocsánatát.

Ennyi kell csak. Kérni kell! „Kérjetek, és adatik néktek”.

„Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”

„mindenki, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.”

(Mt. 7.7, Róm. 6.23, 10.13)

Kérd Jézus Krisztust – ha még eddig nem tetted meg ezt személyes imában - és Ő neked adja az élet vizét ingyen! Isten személyes megtérést vár, a vallásos neveltetés nem számít!

Vedd példaként, ahogy Lukács 18.13-ban a bűnös imádkozott: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!”

„Istenem, tudom, hogy bűnös vagyok. Hiszem, hogy Jézus helyettem halt meg a kereszten. Hiszem, hogy az Ő kifolyt vére, halála, eltemetése és feltámadása értem volt. Most elfogadom Őt, min Megváltómat. Köszönöm a bűneim bocsánatát, a megváltás ajándékát és az örök életet, melyet irgalmas kegyelmedből adtál. Ámen”

Csak higgy Isten szavának, és Ő örök életet ad neked, már abban a pillanatban!

Úgy legyen!

Az igazság természete

Rettentő zűrzavar uralkodik a mai társadalomban az igazság kérdésének megítélésében. Mit nevezünk igazságnak? Hányféle igazság létezik?

Az írásaimra érkezett reagálások (más fórumokon is szoktam időnként publikálni) alapján az esetek legalább 90%-ában azt tapasztalom, hogy a hozzászólók nem szállnak vitába a leírtakkal, hanem inkább azt mondják, hogy számodra talán ez az igazság, de az én számomra pedig az. Te ebben hiszel, én abban. Az igazság vajon valóban a szerint változik, hogy ki, mit hisz róla? Az abszolút igazság fogalma megszűnt létezni?

Nem meglepő, hogy az emberek többsége ily módon viszonyul az igazság fogalmához, hiszen korunk társadalmát olyannyira átitatta (pontosabban: megmérgezte) ez a relativista gondolkodásmód, hogy a legtöbb ember nincs is tudatában, hogy milyen eszmerendszer alapján gondolkodik így, hiszen majd mindenki így gondolkodik. Aki pedig nem, azt csodabogárnak tartják, sőt mi több, intoleránsnak.

Különösen a fiatalokkal nem is lehet már olyan érdemi eszmecserét folytatni, ahol mindenki felhozhatja az érveit a saját meggyőződése mellett. Ehhez ugyanis az kellene, hogy mindkét fél higgyen benne, hogy létezik egy abszolút igazság. E helyett ma ezt a választ kapjuk: neked ez az igazság, de nekem meg az. Ez pedig olyan érv, mint egy nyálkás hal. Kicsúszik a kezeink közül, nem lehet fogást találni rajta.

Ezt a gondolkodásmódot egyébként pragmatizmusnak nevezzük. A pragmatista filozófia az Egyesült Államokból indult el a XIX. sz. végén, XX. sz. elején, főképpen két filozófushoz köthetően. Az egyikük, Ch. S. Pierce (1839-1914) szerint: „az igazság nem abszolút és önmagában létező, hanem az emberi cselekedet hasznossága által létrejövő dolog.”
A másik filozófus - azt hiszem - sokkal ismertebb: William James (1842-1910). Ő ezt mondta: „az igaz nem más, mint ami gondolkodásunk menetében célszerű, éppen úgy, ahogy a jó nem más, mint ami viselkedésünk tekintetében célravezető”.
Egy másik meghatározás szerint: „minden fogalom jelentőségét és igaz voltát az szabja meg, hogy milyen gyakorlati eredményekre vezet” (Webster's New Word szótára)
Felismered, hogy e filozófia szerint lelőhetek (vagy „csak” átverhetek, becsaphatok, félrevezethetek) bárkit, ha ez a céljaim elérése érdekében hasznos a számomra? Megtehetem, hogy „nem fejtem ki az igazság minden részletét” (hazudhatok), ha érdekeim ezt kívánják?

Ez az ún. „a cél szentesíti az eszközt” filozófia. Jóllehet Machiavelli -hez kötik ezt a gondolatot - noha az ominózus „A fejedelem” c. művében konkrétan ez így leírva nem szerepel -, igazából a pragmatizmus hatására vált széles körben alkalmazottá.

Ez a filozófiai irányzat nem jöhetett volna létre a nélkül az eszmei táptalaj nélkül, amit humanizmusnak nevezünk. A humanizmus nem keverendő össze a humanistával, aki olyan ember, aki szereti és tiszteli az embertársait.

A humanizmus a „nagy” (Marx) francia forradalomban (1789) gyökerező eszmei áramlat, az ún. „felvilágosodás” (bár inkább „elsötétedés”-nek kellene neveznünk) terméke. A humanizmusban az ember vált minden dolgok mércéjévé, és mértékévé. Az ember mindent önmagához mér (mi jó nekem, nekünk), az egyetemes erkölcs málladozni kezdett, napjainkra már szinte semmi nem maradt belőle. Mivel az ember nem abszolút létező (nem mindentudó, nem mindenható, és nem mindenek felett álló), hanem alávetett például a természeti törvényeknek, a térnek és az időnek, ezért önmagából kiindulva nem képes abszolút kijelentéseket tenni a világról. Abszolút viszonyítási pont hiányában pedig nem képzelhető el valódi megismerés. Ennek a levét isszuk napjainkban.

A humanizmusból és a pragmatizmusból jött létre az a mai emberre annyira jellemző gondolkodási mentalitás, amit humanista relativizmusnak nevezhetünk. Minden dolog relatív, nézőpont kérdése. Az igazság is relatívvá vált. Mindenki (legtöbben) az alapján tekint valamit igaznak, hogy számára mennyire tűnik az hasznosnak, illetve amennyire bele tudja illeszteni azt a saját, a világról alkotott elképzeléseibe. Egyszerűbben fogalmazva, az az igaz, ami nekem tetszik, amit el tudok fogadni. Amit nem tudok elfogadni, ami nem tetszik, az nem igaz. Sokan tehát, ha olyasmivel találkoznak, ami alapján meg kellene változtatniuk a gondolkodásmódjukat, viselkedésüket, egyszóval önmagukat, akkor inkább elvetik ezt az igazságot. Tehetik, hiszen ez ma már nem okoz kényelmetlenséget, mert választhatnak maguknak olyasmit, ami jobban megfelel az igényeiknek.

Hogy az a másik eszmerendszer nem fedi teljes mértékben a valóságot? Ki törődik azzal? Számomra ez az igaz, nekem ez megfelel és kész!

A probléma azonban az, hogy hiába hiszem én azt, hogy a jó úton járok, ha az egy szakadék felé visz valójában. 100 km/h –val száguldok, aztán egy hirtelen kanyar után vége az útnak. A naiv hitem nem véd meg a katasztrófától! A hitnek ugyanis a valóság talaján álló meggyőződéseken kell alapulnia! Megtehetjük, hogy egy darabig álomvilágban ringatjuk magunkat, de végül kiderül mi a „rideg” valóság!

Be szeretném tehát mutatni, hogy ezzel a mára egyetemessé vált, de alapjaiban téves gondolkodási rendszerrel szemben hogyan található meg az abszolút Igazság. Az Igazság ismerete nem azt jelenti, hogy valamiről teljes tudásunk van, hiszen sok olyan dolog van, amellyel kapcsolatban e földi létben sohasem lehet a tudásunk teljes. Azonban az igenis megállapítható, hogy amit tudunk, az igaz-e (összhangban áll-e a valósággal), vagy sem.

Ehhez először néhány fogalom definícióját szeretném megadni, mert ezek a fogalmak is sajnos nagyfokú relativizálódáson mentek át napjainkra.

Definíció: valóság
A valóság az, ami VAN. Magyarul, a valóság a körülöttünk lévő tényleges létezés, a maga szigorú rendjével együtt. Csak egy valóság létezik! Kissé profánul, a valóság úgy van, ahogy van, nem pedig úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy legyen. A valóságot megismerhetjük, de nem igazíthatjuk hozzá a saját elvárásainkhoz. A valóság az objektív létezés maga.

Definíció: Igazság
Az Igazság a valóságnak való teljes megfelelés. Ugyanazon dologra vonatkoztatva nem létezhet több, egymástól eltérő igazság!
(Egy pohár lehet egyszerre üveg és talpas – ugyanazon dolog két eltérő tulajdonsága -, de nem lehet egyszerre üveg és műanyag. Ha üvegből és műanyagból is van egyszerre, akkor se az üveg, se a műanyag állítás nem helyes, hanem az üveg és műanyag a helyes meghatározás) Az igazság megismerése úgy történhet, hogy feltételezéseinket összevetjük a valóság tényeivel. Ami egyezik vele, azt megtartjuk, ami ellentmond neki, azt elvetjük.
FONTOS! Az Igazság nem az, ami nekünk tetszik, hanem ami összhangban van a tényleges valósággal!
Megj.: Ugyanazon tényadatok birtokában lehet homlokegyenest ellentétes következtetésekre jutni (lásd pl.: evolúció – Teremtés vita), de ettől függetlenül a valóság csak egyféle lehet.
Az Igazság ismeretének lehet hiányában lenni (tévedni), de az Igazság ettől ugyanúgy létezik. Az Igazságot lehet nem tudomásul venni (tagadni), de attól az még szintén létezik.

Vegyünk egy példát. Sokan hisznek ma abban, hogy Isten egyenlő a természettel, végső soron a világgal. Ahogy mi benne élünk a világban, úgy élünk benne Istenben. Fordítva pedig Isten ott van minden virágban, élőlényben, és bennünk, emberekben is. „Bennünk élő istenek”. Ezt úgy hívják, hogy Panteizmus. Ez egy nagyon szép elképzelés. Hogyan viszonyul azonban a valósághoz?

Egyértelműen kijelenthető ma már, hogy a világnak volt kezdete. Ez azonban a panteizmus elméletébe nem fér bele. Valami ugyanis nem hozhatja létre önmagát.
Következtetés: ha a világnak volt kezdete (akár mikor, és akár hogyan is volt az), a panteista elképzelés téves.

A panteizmusnak azonban mára nagyon szép felépítménye keletkezett. Vannak vallások (pl. buddhizmus), melyek erre épülnek. Rengeteg bölcs gondolatot fogalmaztak meg ezen felfogás alapján, melyek önmagukban akár még követhetők is. Hiába azonban a pompázatos építmény, ha az alapja roskatag. Ha az ábrándok homokján (jó lenne, ha így lenne), és nem a valóság kőszikláján építkezik.

Itt van tehát az, hogy miért támadják a kereszténységet olyan hevesen napjainkban. A (valódi) kereszténység ugyanis az abszolút igazság kőszikláján építkezik, ezért nem toleráns. Nem értheti meg a kereszténységet az a külső szemlélő, akinek gondolkodása a fent vázolt „miért nem hihet mindenki abban, amiben akar” elv alapján működik. Először is, természetesen mindenki hihet abban, amiben akar. Ez a szabadsága bárkinek megvan. AZONBAN az Igazság a létezésünk és jövőbeni sorsunk kérdésében csak EGYFÉLE lehet.

Mi a magasabb rendű: a szeretet, vagy a tolerancia?
A toleráns azt mondja: ugorj le nyugodtan erről a kőszikláról, én nem akarom rád kényszeríteni a nézeteimet. Ha te abban szeretnél hinni, hogy tudsz repülni, én ezt tiszteletben tartom.
Aki szeret, az azonban ezt mondja: Megértem, hogy te azt hiszed, hogy tudsz repülni, de én azonban tudom, hogyha leugrasz, akkor meg fogsz halni. Én nem szeretném, hogy meghalj!
A toleráns így válaszol: micsoda erőszakos, türelmetlen dolog részedről rákényszeríteni erre az emberre a nézeteidet.

Sokan mondják, hogy ők nem kényszerítik a nézeteiket senkire. Ez dicséretes! Ezek szerint tehát, ha meg vannak győződve róla, hogy nézeteik legalább is boldogabbá tehetik az embert, akkor hagyják a többi embert boldogtalanságban maradni!?

Az igazán hithű muzulmánoknak pedig kényszeríteniük kell mindenkit a mohamedán hitre való áttérésre, akár erőszakkal is. Ezt parancsolja nekik Allah.

A hívő keresztény azonban humanista, tehát szereti az embertársait, ezért Jézus Krisztustól kapott elhívásának engedelmeskedve, kötelességének tartja ezt az Igazságot elmondani mindenkinek. Különösen pedig azért, mivel a keresztény ember tudatában van eme Igazság meg nem ismerésének, illetve elutasításának következményeivel. Isten nem kéri, hogy kényszerítsünk bárkit is, hanem csak azt, hogy mondjuk el, hirdessük az evangéliumot (örömhírt), a többi az Ő dolga.
Az örömhír pedig az, hogy „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3.16)

Miért nem akar valaki keresztény lenni? Hiszen Jézus ingyen ígér mindenkinek, aki „hisz ő benne” örök életet, lakhelyet a mennyországban, ahol nem lesz több szenvedés, sem szomorúság, sem halál, sőt, már itt e Földön is megígéri, hogy megad nekünk mindent, amire szükségünk van! Ki képzelhet el magának hatalmasabb patrónust, „szponzort”, mint Isten?

Az ok azonban egyértelmű és teljesen világos: a büszkeség miatt. Az ember nem akarja átengedni az életének irányítását senkinek. Mindent önmaga akar intézni. Olyan akar lenni – hasonlóan Ádámhoz és Évához - mint Isten. Nem akarja önként átadni az irányítást Istennek, ezzel azonban önkéntelenül a Sátánt szolgálja. Mert szabad ember nincs – hiába hiszi ezt bárki is magáról -, valakit mindenképpen szolgál. Szolgája az anyagi javak hajszolásának, a testi örömöknek, a nagyravágyásnak, a hataloméhségnek stb., melyek mind egy-egy rablánc a Sátán kezében.
Ezzel szemben Jézus ezt kéri tőlünk: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt. 11.29-30)

A Biblia ereje abban áll, hogy a benne található kijelentés teljes összhangban áll a megismert valósággal. Magyarázatot ad a létezés legfontosabb kérdéseire, úgymint: hogyan keletkezett a világ, honnan származik a benne megfigyelhető rend, hogyan jött létre az élet, honnan származik az élőlényekben található hihetetlenül bonyolult és magas szinten kódolt információ. Ezek a válaszok pedig nem légből kapottak vagy kényszeredettek, hanem pontosan fedik a megfigyelhető valóságot.

A Biblia Istene felette áll a teremtésnek, mert hatalmasabb annál, és öröktől fogva van, tehát felette áll az időnek is. „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsolt 90:2). Így pedig volt lehetősége létrehozni a világot. A Biblia Istene élő lélek, nem pedig holt anyag és energia, így oka lehetett az életnek. Isten személyes, így alkotója lehetett a személyes embernek. „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1Móz 1:26) Tudása és bölcsessége végtelen (mindent tud), így képes volt megalkotni a teremtett világot annak hihetetlen részletességével, összetettségével és információ gazdagságával. „Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa. „ (Zsolt 147:5).

Van egy kevesek által ismert természeti törvény, amely szerint információ nem keletkezik önmagától, természeti folyamatok által az anyagban, csakis intelligens alkotó hatására. (ld.: Werner Gitt: Kezdetben volt az információ). Az anyag nem szül koncepciót! A beton nem ível át a folyón. A papír nem ír könyvet. Az anyag nem hoz létre életet.

A világban uralkodó sokféleség egy személyében többes kezdő okot feltételez. A Biblia Istene pedig egy Isten, de három személy.

Ha nem lenne Bibliánk, és a világ végső okát keresnénk elfogultság nélkül, akkor pontosan egy olyan eredő szükségességéhez jutnánk el, aki a Bibliában jelentette ki magát. Ez mindenesetre figyelemreméltó.

Van azonban más figyelemreméltó dolog is a Bibliával kapcsolatban, ha összevetjük más vallásokkal.

Buddha csak azt mondta: „Tanító vagyok, aki az igazságot keresi.”*
Mohamed közvetítette, amit Allah-tól halott.

Jézus azonban valami egyedülállót állított: „Én vagyok az Igazság” (Jn. 14.6)
Jézus nem azt mondta, hogy elvezet az igazsághoz, hogy megmutatja, mi az igazság, hanem, hogy Ő MAGA AZ IGAZSÁG.

Jézus egyedülálló a világ vallási alakjai között abban is, hogy Istennek vallotta magát.*

Isten = Igazság.
Ha x=y, akkor y=x.
Tehát, az Igazság = Istennel.
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden Igazság és minden bölcsesség Istentől származik. Ha valaki állít valamit, és az összhangban van azzal, amit Isten a Bibliában mond, akkor Igaza van. Ha nem egyeztethető vele össze, akkor vagy téved, vagy hazudik.

Milyen a jó férj – feleség viszony? Milyen egy jó család? Hogyan kell helyesen nevelni a gyerekeket? Mi a nő szerepe a társadalomban? Sok – sok hasonló kérdés van, amely nagyon aktuális a mai társadalomban is. A „modern tudomány” számtalan új és újabb elmélettel rukkol elő ezekben a kérdésekben. Sokan nem is igazodnak el közöttük. Pedig nagyon egyszerű. Isten alkotta az embert, az ő terve a család is, nála van meg az abszolút igazság, hogyan működnek jól. Olvasol, hallasz valamit egy „bölcs”, egy „nagyra becsült” gondolkodótól? Ha mást állít, mint a Biblia, ne is fecséreld rá az idődet, felejtsd el, hajítsd ki!
„Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?” (Ésa. 40.13-14 )
„Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt?” (1 Kor. 2.16 )

Mit tudunk az egyéb vallásalapítókról?

Buddha sohasem mondta, hogy ő Isten.
Mózes sem mondta, hogy ő maga Jehova.
Mohamed sohasem mondta, hogy ő Allah.
Konfuciusz azt mondta: „Sohasem állítottam, hogy „szent vagyok.”
Jézus Krisztus azonban az IGAZ és ÉLŐ Istennek vallotta magát!*
A *-gal jelzett idézetek John Maisel: Isten-e Jézus? c. könyvéből valók, és a továbbiakban is felhasználtam részeket az ő gondolataiból.

Buddha meghalt, és azóta is halott. Konfuciusz és Mohamed szintúgy. Jézus azonban meghalt és feltámadt és mai is él, ezzel bizonyítva, hogy van hatalma a halál felett.

Jézus állításai választás elé állítanak téged is! A kérdés az, hogy igaz-e, amit Jézus állított? Ha igaz, hajlandó vagy-e elfogadni?
Ha nem, akkor valóban semmi közöd hozzá, akkor a Biblia valóban nem más, mint egy jól tálalt mese. Ha azonban igaz, akkor döntésed vele kapcsolatban a legfontosabb, melyet valaha is hozni fogsz. Fontosabb, mint élettársad megválasztása, mint szakmád megválasztása, mint karriered, mint anyagi helyzeted, mint gyermekeid. Ha a valóság az, hogy Jézus Isten, aki a világot teremtette**, és aki teljhatalommal uralkodik a teremtés fölött; ha ez a tényleges Igazság, akkor alaposabban érdemes megfontolni, hogy mit kezdesz ezzel az információval.
**„Minden ő általa lett” (Jn. 1.3)

Mi az Igazság Jézussal kapcsolatban? Lehet, hogy nem is létezett, hanem csak egy legenda, amelyet valakik róla szőttek? Kik lettek volna ezek? A történelmi dokumentumok cáfolják ezt az állítást. Ily módon kételkednünk kellene pl. Platón, Arisztotelész, és sok más ókori személy létezésében, írásaiknak hitességében, hiszen – talán ez nem eléggé ismert – nem rendelkezünk egyetlen eredeti írásukkal sem, a legidősebb másolatok pedig többnyire legalább 1000 évvel a haláluk után keletkeztek, és csak 1-2 másolat található összesen. A bibliográfiai vizsgálatok azonban megerősítették ezen írások hitelességét, így nem kell kételkednünk benne, hogy valóban a nevezett szerzőktől származnak.

A Jézus Krisztusról szóló legkorábbi másolatok az eredetiek után mindössze 40-50 évvel keletkeztek, és több ezer másolat van. A legenda lehetőségét tudományosan elvethetjük, és azt is, hogy utólag szőtték köré az egész mítoszt. Jézus valóban létező személy volt, és amit megírtak róla, az hiteles.

A következő lehetőség, hogy „Jézust hajlandó vagyok elfogadni, mint nagy erkölcsi tanítót, de nem fogadom el azt az állítását, hogy ő Isten.”

Nos, ez a felvetés sem tartható fenn. Aki olyasmiket mond és tesz, mint Ő - és mindaz igaz -, akkor Ő semmiképpen sem lehet pusztán ember.
Három lehetőségünk van.
- Őrült volt, aki nem tudta mit beszél.
- Hazudott, tehát szándékosan félrevezette a környezetét.
- Igazat mondott, tehát valóban Ő Isten.

Egy tudathasadásos, tehát nem tiszta elméjű ember hogyan lehetett képes olyan mély igazságokat és erkölcsi tanításokat adni, mint Ő? Ma is előfordulhatnak a zárt osztályon, akik Napóleonnak, vagy akár Istennek képzelik magukat, de ők sosem visznek végbe olyan dolgokat, mondanak ki olyan igazságokat, mint Jézus.
Ha nem mondott igazat, akkor vajon miért tette volna, amit tett? Hazugságával semmilyen egyéni haszonra nem tett szert. Hazugsága miatt miért áldozta volna fel magát önként? Ha Ő csak ember volt, akkor semmi haszna nem származott abból, hogy halála után több száz évvel az őt hirdető egyház meggazdagodott.
Egy nagy erkölcsi tanító hogyan hazudhat ilyen jelentős kérdésben? Végső soron ez volt az oka, hogy keresztre feszítették, mert egyenlővé tette magát Istennel.

Józan logikával kizárhatjuk mind az őrültségről és hazugságról, mint a pusztán erkölcsi tanítóságáról szóló feltételezéseket.

Nos, így alkalmazhatjuk az Igazságról való alapvetéseinket a Bibliára és Jézus Krisztusra. Jézus alkalmazta a kizárólagosság, vagy más néven az ellentmondás-mentesség elvét, és semmi lehetőséget nem hagyott nyitva arra nézve, hogy lenne rajta kívül bármi más megoldás bármely embernek a lét végső okának és eredőjének kérdésében. Nem azt mondta, hogy „én vagyok egyaz út”.

A muzulmán azt mondja: „Jézus csak egy próféta volt; egy jó, erkölcsös ember. De nem halt meg a kereszten és nem támadt fel a harmadik napon. Hogy Istenhez eljuss, Mohamednek kell engedelmeskedned.”
Jézus pedig ezt: ”senki sem mehet az Atyához, csakis én általam.”, „A ki én bennem hisz, örök élete van annak.”, „Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.”
Te szomjazol? Aki nem érzi a szomjat, nem kér inni sem.

Allahnak nincsen fia, a Biblia Istenének igen, Jézus Krisztus. Ugyanabban az Istenben hisz tehát mindenki, csak máshogy nevezi? Az ellentmondás-mentesség elve szerint semmiképpen! „Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten!” (Ésa. 45.5)

Ha Jézus az út, az egyetlen út, melyen eljuthatsz Istenhez, akkor senki és semmi más - még Mohamed, Konfuciusz, Buddha, az „Őstermészet”, a rezgések és energiák” vagy az „Éned” sem lehet az Istenhez vezető út.
Jézus az, aki mondta ezt, és ne feledd, hogy kicsoda Ő!
Ő az, aki ezt is mondta: „nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.”

Isten egy szerető Isten, aki nem akarja, hogy bárki elvesszen. Az embernek nagy szuverenitást adott, hogy dönthessen belátása szerint. A világban, a múltban és ma uralkodó állapotokért nem hibáztatható Isten. Mi, emberek okozzuk a saját szenvedésünket a bűnös természetünkből fakadó cselekedeteink miatt. Isten nem szól bele minden döntésünkbe. Sokszor elmondta, hogy milyen alapelvek figyelembevételével kellene élnünk, mit kellene tennünk és mit nem, hogy jó állapotunk legyen a földön. Magunkra vessünk, ha fittyet hányunk ezekre, bölcsebbnek gondolván magunkat Istennél.

Isten mindazonáltal nem hagyta magára az embert szenvedései között, bűneivel, jóllehet nem olyan megoldást kínál, amit sokan szeretnének. Hagyja, hogy „ártatlanok” (valójában Isten szemében nincs tökéletesen ártatlan ember) is szenvedjenek és meghaljanak, mert Ő egy sokkal magasabb szintű megoldást készített el.
Ő a Fiát – tehát tulajdonképpen önmagát, egy részét énjének – küldte el a világba, hogy szenvedjem és meghalljon azért, hogy mi élhessünk. Nem kér érte mást, csak hogy elhiggyük a beszédeit, amit szólt mi hozzánk. Ismerjük el, hogy bűnösök vagyunk, kérjük őt, hogy bocsásson meg nekünk. Csak ennyi a feltétel, hogy kérnünk kell! „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt. 7.7)
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1 Jn. 1.9)

Zárszó
Ha elolvastad ezt a nem éppen rövid eszmefuttatást, az azt jelenti, hogy érdeklődsz az Élet nagy kérdései iránt. Így tehát nagyban hasonlítunk egymásra. Remélem, hogy legalább annyit sikerült elérnem, hogy átgondoltad az Igazság kérdésében vallott nézeteidet. Ez volt az elsődleges célom. Én nem vagyok senki, hogy nekem kellene hinned, gondolkozz önállóan. Isten mindenkihez odamegy, aki keresi Őt. Hidd el, már alig várja, hogy találkozhasson veled.

Ha még nem fogadtad be Jézust az életedbe, kérve tőle bűneid bocsánatát és az örök életet, akkor talán itt az alkalom, hogy megtedd ezt.

Hol az Igazság?

Veszélyes dolog az Igazság birtokosainak - sőt netán harcosainak - tartani magunkat. Mi van, ha tévedünk? Oly sokan állították, állítják magukról, hogy náluk az igazság. Mi van, ha az igazság véres kardját hordozzuk körül, és közben egyszerűen becsaptak bennünket, és hazugságot terjesztünk?

Sok jóhiszemű tanító, segítő szándékú ember nem gondolja ezt alaposan végig.

A Biblia mellett dönteni veszélyes. Ez ugyanis nem olyan, mint egy személyiségfejlesztő, vagy menedzser könyv, amiből azt fogadsz el, ami szimpatikus, és megfelel neked. A Biblia ugyanis azt állítja magáról, hogy egyenesen Isten szava ("A teljes írás Istentől ihletett" 2 Timótheus 3.16) és igaz ("A te ígéd igazság" - János 17.17).

Egy biztos: az Univerzum, a Föld, az ember létezik, van. Ami pedig van, az valahogyan létrejött. Akárhogy is történt, csak egyféleképpen történhetett. A különböző magyarázatok kizárják egymást, csak az egyik lehet igaz. Az Igazság tehát létezik és nem relatív.

Csupán vallásos buzgalomból a Biblia követésére felszólítani az embereket súlyos felelőtlenség. A Biblia Istenébe vetett hitnek meggyőződéseken kell alapulnia. A hit a reménynek az a legmagasabb formája, amelyről biztos vagyok (meg vagyok győződve), hogy meg fog történni. Hiszed, hogy a lift felvisz az emeletre, vagy csak reméled? Ha fönt kiszálltál, akkor már tudod, hogy felvitt, de lent még csak hiszed, hogy fel fog vinni. Ez a hit. Ha csak reméled, nem hiszem, hogy be fogsz szállni.

Persze mondhatnók, hogy mindenki meg van győződve a saját igazáról. Ki dönti el, egyáltalán eldönthető-e, hogy kinél van az igazság?

Az igazi megdöbbenés: amikor egy iszlám öngyilkos merénylő az általa tudni vélt igazság (Allah) nevében felrobbantja magát, majd ezután a valódi Élő Isten elé kerül, aki ezt mondja neki: nem ismerlek téged, bűneidért az örök halál lesz osztályrészed.

Az igazságot az érzelmeink nem fogják megmutatni nekünk. Azt ugyanis csak a tudatos elme vizsgálódásai segítségével deríthetjük ki.

Az érzelmeink nem tudnak dönteni helyes - helytelen, igaz - hamis között, erre csak az elme képes. Az érzelmek viszont megjelenítik a beléjük táplált gondolatokat. Ha a kapuőr - az elme -, nem tölti be a szerepét, és mindent beenged, akkor ezek a káros gondolatok felkorbácsolják, "megvezeteik" az érzelmeket, mely a viselkedésünkben nyilvánul meg. Hasonlóan, ahogy egy betörő szétdúlhatja a lakásunkat, ha nem zárjuk be az ajtót. A bútorok már nem tudnak megálljt parancsolni neki, erre csak az ajtó és a rajta lévő zár lenne képes.

Az igazság kereséséhez két feltételt el kell fogadnunk:

• Hinnünk kell benne, hogy létezik.
• Az igazságot úgy lehet felfedni, hogy a feltételezéseinket könyörtelen szigorral a valóság próbájának vetjük alá.

Ez egyszerűnek tűnik, de mi történik a valóságban?
Prof. Werner Gitt-től idézek:

"Az emberek inkább hajlandók elvetni bevált és a tapasztalat által ezerszeresen igazolt elveket, minthogy kilépjenek az evolúció templomából. A tudomány legszilárdabb alapokon nyugvó tapasztalati törvényeit feláldozzák az evolúció isteneinek (mutáció, szelekció, véletlen) oltárán. Az ókorban a kánaániták gyakran gyermekeket áldoztak pogány isteneiknek.(5Mózes 12.31). Az evolúció mai istenei még nagyobb áldozatot követelnek: Az egész felnövekvő ifjúságot teszik skizofrénné, és ami még rosszabb, szellemi, lelki tömeggyilkosságot követnek el a gyermekeken, akik ezek után nincsenek abban a helyzetben, hogy hihessenek a Biblia élő Istenében. A Lukács 16.15-ben olvassuk: "mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos." Így az evolúció istenei is nagy becsben állnak az emberek előtt, és magas kitüntetésekben részesülnek."
(W. Gitt - A teremtés bibliai tanúságtétele. 132.o.)

Tagadja valaki, hogy gond van a mai ifjúsággal?
Iskolai erőszak, alkohol, dohányzás, drog, erkölcstelenség, gátlástalan szexualitás, tiszteletlenség (szülők, tanárok, gyakorlatilag mindenki iránt), egoizmus, hedonizmus, spritizmus - okkultizmus, boszorkányság, sőt sátánizmus iránti nyitottság stb. stb.
Belső problémák: magányosság, önértékelési zavarok, üresség, szeretlenség érzése, elidegenés, kilátástalanság és sorolhatnám.

Összejönnek különböző TV műsorokban okos emberek (pedagógusok, pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok, szexológusok? stb.), és mindegyikük a saját szakterülete szerint próbál okos válaszokat adni ezekre a problémákra. Az eredményeik azonban önmagukért beszélnek.

Egy ilyen "tudósnak" sincs bátorsága belátni, hogy mi okozza a problémát, hanem „okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.” (Róm. 1.21-22)
Hiábavaló: felesleges, oktalan, értelmetlen, haszontalan, és legfőképpen: eredménytelen.

A problémát az "emberközpontú" humanizmus, a céltalanságot hirdető evolucionista tanítás, a korlátlan liberalizmus okozza.

A liberalizmus, a határtalan szabadság egyébként korunk talán legnagyobb mételye, a legerősebb méreg, amellyel az ifjúságot pusztítani lehet. A liberalizmus lerombol minden tekintélyt, minden normát, minden erkölcsöt. Olyan, mint a rab, akinek börtönét már rég lebontották, elhordták, már nyoma sincs, de ő még mindig ott áll és azt kiabálja, hogy szabad akarok lenni! Mivel a börtön már nincs ott, a szomszédos iskolát kezdi lerombolni. A fiatalokat lázadásra ösztönzi, de már nincs mi ellen lázadni, így tanáraik, társaik, szüleik és végül önmaguk ellen fordulnak.
Pál így int: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.” (1 Kor. 10.23)

Szabad akaratunk van, de mégis szükséges önmagunk számára korlátokat állítanunk. Hogyan tehetjük ezt azonban, ha nincs egy legfőbb tekintély, akire felnézhetünk, és akiről tudhatjuk, hogy biztosan a legjobbat akarja nekünk?

A viszonyítási pont elveszése miatt a társadalom olyanná lett, mint a hajótörött a tenger közepén. Fogalma sincs, merre kellene eveznie, sőt szinte kilátástalan maga az evezés is.
A humanizmussal az ember elvesztette a legfőbb tekintélyt, istentelenné vált, és ilyenné neveli a gyermekeit is. EZ a legfőbb probléma, amelyről senki sem mer, sem nem akar beszélni.
A Teremtő helyett csinált "istenek" bálványok csupán, nem segíthetnek, sőt nagy részük inkább rombol.

Hogyan állapíthatjuk meg tehát az igazságot? Gondolkodjunk!

Isten vagy evolúció?
Tedd félre, amit eddig tanultál. Vizsgáld meg logikusan.

• Minden szerkezet feltételez egy tervezőt és építőt
• Egy találmány minősége a problémamegoldás célszerűségében nyilvánul meg. Minél ötletesebben kezeli a problémát, annál találékonyabbnak, kreatívabbnak kell tekinteni az alkotóját.
• Minden általunk vett információ (pl. ami a DNS-ben van kódolva), feltételez egy adót, amely egy egyezményes kód alapján közvetíti azt felénk. A szemantika (jelentéstartalom) idegen az anyagtól.
• Magára hagyott anyag nem szül koncepciót. A beton önmagától nem akar átívelni a folyón, hanem kellenek emberek, akik hidat akarnak építeni.
• Az anyag építőköveinek nincsenek pszichikai tulajdonságaik. Nem terveznek, és nem gondolkodnak. Nincsenek saját célkitűzéseik. Csak egy intelligens lény képes az anyagot célorientáltan megmunkálni és feldolgozni.
• Minden élő élőtől származik. Omne vivum ex vivo. (Pasteur).

A szellem, a tudat az evolucionista – materialista gondolkodás számára megmagyarázhatatlan jelenségek.
(W. Gitt i.m. 130.o.)

Igaz-e a Biblia?
Pusztán a hagyomány alapján nem lehet igaznak tartani valamit. Sem azért, mert szószólói "felülről" jövő kijelentésnek állítják, és még csak azért sem, mert sokan hisznek benne. Ezek nem csak a Bibliára igazak, hanem minden más kijelentésre is.

Kizárólag a valósággal való összevetés számít!

A Biblia - ezt kell, hogy mondjam, mert ez az igazság - teljességgel összhangban áll a valósággal, sőt mi több, a legteljesebb mértékben, minden lényeges részletre kiterjedően, és a tapasztalati törvényekkel alátámasztva, megmagyarázza azt. (További bizonyítékok a Biblia hitelessége mellett itt és itt).
Nem közöl velünk mindent, de amit szükséges tudnunk, azt elmondja. Amiről nem szól, azt nem is kell tudnunk, vagy nem is fognánk fel.

Ilyen például, a pokol kérdése. Mi van ott, hogyan néz ki, egy konkrét hely-e egyáltalán, vagy a mi fizikai fogalmainkkal nem írható le? Nem tudjuk, és ideátról soha nem is fogjuk megtudni. A Biblia kifejezetten óva int (konkrétan tiltja: 5Moz. 13.5) a halottidézést, jövendőmondást, egyebeket. Mit tesznek mégis az emberek? Médiumhoz, jósnoz járnak, spiritiszta szeánszot szerveznek. Azt gondolja bárki, hogy csak Ádám vétkezett, és azért kell most mindenkinek szenvedni? Hiszen nem a tiltott gyümölcs felé nyújtogatja a kezét most is mindenki valamilyen szinten?

A tiltások nem csak azért vannak, hogy elzárjanak valami jótól, hanem inkább, hogy megóvjanak a veszélytől. A "Fürdeni tilos!" táblát nem azért teszik ki, hogy megraboljanak minket a lubickolás élményétől, hanem mert ott ez veszélyes.

A Biblia az egyetlen könyv, amely a létezés teljes horizontját felvázolja, a kezdettől az eljövendő végig.

A Biblia igazsága megkérdőjelezhetetlen tény. Nem azért mert emberek egy csoportja, egy egyház, vagy mert én ezt állítom, hanem mert ez az egyetlen magyarázat a valóságra. Tudom, hogy a sokakban meglévő anti-vallásosság tiltakozik elfogadni ezt, de hidd el, a Bibliához nincs szükség semmiféle vallásra. Felejts el az egyházakat a Pápával, papokkal, az egész hozzá kapcsolódó hacacáréval együtt! Neked személyes kapcsolatra van szükséged Istennel, amihez "csak" ennyi kell: Higgy Jézusban, és örök életed van!

Úgy legyen!

A majomtól származunk?

Bizonyítékként azt szokták felhozni, hogy az emberszabású majmok DNS-e csak nagyon kis mértékben (néhány százalékban) különbözik az emberétől.

De mit is bizonyít ez valójában?

Vegyünk két egyszerű példát. Naponta tapasztaljuk, hogy pl. gépkocsik vagy mobiltelefonok újabb és újabb generációi nagyon hasonlítanak egymásra. Miért van ez így? Élettelen tárgyakról lévén szó nyilván értelmetlen továbbfejlődésről beszélnünk.

Hát akkor mi az oka? Hát persze: mert azonos a tervező, ill tervező-gárda.
De még ha nem is, az újabb konstrukció kifejlesztésénél a mérnökök felhasználják az előző modellek terveit.
Mondjuk akkor azt, hogy ugyanannál a vállalatnál készültek.

Miért hasonlít tehát az ember a majomra? Mert az előbbiből fejlődött ki? Dehogyis! Azért, mert ugyanaz a Tervező és az Alkotó.

Ugyanezért hasonlítanak egymásra a különböző rendű állatok: mert egy intelligens Tervező hozta létre őket, és felhasználta a magasabb szervezettségűekhez az alacsonyabban szervezettek terveit. De hát ez is a logikus. Miért alkotna a tervező minden típushoz külön, teljesen különböző terveket? Ezenkívül a tervező egy komplex rendszerbe, életközösségbe helyezte a növényeket-állatokat, melyek kölcsönösen egymásra vannak utalva.


Ahol tehát az ember evolúciót lát, az nem más, mint Isten munkájának keze nyoma, tévesen értelmezve.

Az evolúció nem tudja megmagyarázni, hogyan alakult ki pl. a szárny, a teremtés logikájával viszont az összes ilyen kérdés megválaszolható. (pl: a denevérek adó-vevő készüléke, a madarak vándorlása, miért nem kap agyrázkódást a fakopács, a pókok hálószövési tudománya, a hód várépítése, a hangyák társadalma stb...stb.)
Az emberi, de minden más állat evolúciós családfája merő spekuláció tehát, képi ábrázolása pedig a művészi szabadság megnyilvánulása, semmi egyéb. (Egyetlen vagy néhány csonttöredék, olykor egyetlen fog alapján rajzolják meg az egész ún. "elő"-embert). Állatok esetében pedig egymás mellé helyeznek különböző fajokat, melyeknek csupán hasonlítanak egymásra (mint a mobiltelefon generációk). Átmeneti formákat ugyanis még egyetlen egyet sem találtak.

Isten ugyanis jól elkülönült fajták szerint teremtette a növényeket és állatokat, felhasználva viszont az egyik terveit a másikéhoz.

A Teremtés bibliai leírását sokan mesének tartják, pedig ha nem is minden részletében teljes, de mégis pontos leírását adja a világ létrejöttének. Pedig kb. 3600 éve íródott! (Ez azért figyelemreméltó, mert akkor az emberek még sokkal kevesebbet tudtak a világról és törvényeiről. Ez (is) bizonyítja az írás isteni eredetét). Ami a legfontosabb, hogy nem mond ellent az általunk tapasztaltaknak, sőt, tökéletesen megmagyarázza azt.

Szemben az evolúcióval, amely mindenféle trükközésre kényszerül. Pl. "az élet keletkezése nem része az elméletnek", a hiányzó láncszemek kérdése, és még felsorolhatatlanul sok ellentmondás.
(Kérésre küldhetek még sokat).

Egy megjegyzést még hozzáfűznék - ezzel részletesebben most nem foglalkoznék -, hogy bizonyos fajta leszármazás megfigyelhető az élővilágban. Valószínű például, hogy minden medve egy közös őstől származott. Ez azonban nem jelent továbbfejlődést, mert az információ törvénye szerint (melyet Werner Gitt professzor dolgozott ki), információ nem keletkezik magától, csakis intelligens befolyás hatására. Az ős-medvében megvolt mindaz az információ mennyiség (tulajdonság), amely a mai medvefajokban megfigyelhető. Az egyes fajok tehát úgy specializálódtak, hogy információt veszítettek.

Darwin hibás következtetést vont le a róla elnevezett galapagosi pintyek megfigyeléséből. Azok ugyanis az egykor odakerült pintyek specializálódása folytán, nem továbbfejlődése révén alakultak ki. Az "ős" pinty rendelkezett minden tulajdonsággal, a maiak egy-egy jellemző előtérbe kerülésével jöttek létre. Tévedése óriási hatással lett a modern társadalomra. Igazából azért tudott ennyire elterjedni, mert a humanizmusnak szüksége volt egy Isten pótlékra, Darwin pedig éppen kapóra jött. Evolúciót fogtam, de nem ereszt!

Ugyanezen az elven működik ma pl. a kutyatenyésztés. Nem jönnek létre új fajok, hanem a kutyák hihetetlenül gazdag tulajdonság halmazából a tenyésztők bizonyos jellemzőket kiemelnek, mások elvesznek. Az új fajták nem egyre többek, hanem egyre kevesebbek lesznek. (Amire a "túltenyésztett" jelző is utal.)

Ez segít abban is, hogy Noénak nem kellett a bárkájába, csak pl. egy ős-medvepárt bevinni, ugyanígy a többi állat esetében is. Így már elférhettek benne az állatok.

Kicsit olyan ez, mint a Hókirálynő meséje. Üvegszilánk került az emberek szemébe, melytől nem látják tisztán a valóságot. Amint elfogadjuk Istent, és Jézus Krisztust, mint megváltónkat, kihull a szilánk a szemünkből, és nem is értjük, hogy nem láttuk korábban a nyilvánvalót.
Hogyan került a szilánk a szemünkbe? Nos ebben része van a saját felfuvalkodottságunknak, és nem kevésbé a nagy ámító, a Sátán és démonai munkájának.